Az Idő és a Szeretet

Volt egyszer nagyon régen egy sziget,
ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és
sok más érzelem, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott,
a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és
elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? -Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt
viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget aki egy csodaszép hajóval közeledett:
-Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni,  válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megszólította a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
Oh, Szeretet!- mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok, de
egyedül kell maradnom a hajómon, nem vihetlek magammal. A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett  és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
-Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.Szeretet olyan boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni az öreget  amikor földet
értek, hogy miért segített neki kérés nélkül is, így az öreg apóka szép csendesen  elment. A Szeretet úgy érezte,sokkal tartozik neki,
ezért megkérdezte a Tudást: Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
Az IDŐ? Kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!