Kék madár   "Lágy fényű szavakba bújtatnám a csöndet, és megfognám újra nagyapám kezét, hallgatnám tágra nyílt, csillogó szemekkel az ezerszer hallott, élet-szőtt mesét. Mesét a lüktető, messze hívó vágyról mely időtlen zenélt szíve rejtekén, és újra meg újra, más utakra vitte végig kísérte az egész életén. Mesét az égről, a szőke napsugárról, egy nyárról amely már régen elveszett, és arról a fénylő kék tollú madárról amit az úton hiába kergetett. Az élet manapság nem sző új meséket, nagyapám emléke vissza-vissza jár, elveszett nyarakról álmodunk a csöndben tűnődve, hol lehet a fényes kék madár."                           Kormányos Sándor     Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen h.... voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.                                                           Müller Péter                              A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.